Sir Frances Drake (született 1539-1545 között Crowndale-ban, meghalt 1596, 01.28.-án a tengeren, miután hiába próbálta elhódítani a spanyolok elől Panamát) sikeres angol admirális, tengeri rabló és felfedező.

Gyermekként hajósinasként tanult, majd fiatalon kereskedéssel is megpróbálkozott, de miután hajóit elfogták, dühbe gurult. Ekkor kezdődött legendás kalózkodása, amikor is minden épképláb férfi kalóz akart lenni Drake lobogója alatt!

Angliai I. Erzsébet szembeszállt VI. Sándor pápa azon tervével, hogy az újonnan felfedezett kontinensek feletti uralom monopóliumát Spanyolországnak és Portugáliának ítélje oda. Titokban megnyerte magának az angol kalózokat, köztük is a legnevesebbet, Frances Drake-t, akit 1580-ban nemesi rangra emelt, majd admirálisnak nevezett ki. Drake-t az angol tengeri uralom megalapítójának tekintik, aki 1577-től 1580-ig az első angolként körülhajózta a Földet (ez alatt komoly veszteségeket okozva a spanyol kereskedelemnek), és 1584-ben felfedezte Virginiát.

De hogyan került a királynő közelébe egy kalóz?! Miféle nem hivatalos háború zajlott Anglia és Spanyolország között?

A mindenkori harcoló felek igyekeztek megnyerni maguknak a kalózokat. Megnyitották kikötőiket, és titkos szövetségre léptek a tengeri haramiákkal. Micsoda különbség volt előtte és abban a pillanatban kalóznak lenni! Fiatal férfiak tömegei özönlöttek a halálfejes lobogó alá... engedéllyel. Ők voltak a "jó kalózok", vagy úgy emlegették őket, hogy a "mi kalózaink".

A jó (corsair) és a rossz (pirate) kalóz. Egy ember élete során többször váltogathatta a kétes címet. Átmenet volt a kettő között, és a kalózok éltek is vele. Háborúban corsair, vagy ahogy a magyar nyelvben honos: korzár-ként éltek, védve a partvonalat és a hazai hajókat, de a harcok végeztével, a legnagyobb lelki nyugalommal folytatták immáron illegálisan tevékenységüket, és a tegnap még védelmüket élvező hajókra is éppúgy lecsaptak a jó zsákmány reményében.

Nos, Drake I. Erzsébet lobogója alatt szállt harcba a spanyolok ellen.

1572-ben kifosztotta a a Panamában fekvő Nombre de Dios spanyol várost, és elfogta a Nuestre Senora de la Concepcion nevű spanyol hajót, ami az övénél lényegesen nagyobb és erősebb volt. Hihetetlen zsákmánnyal tért vissza, hiszen az olyannyira áhított ezüstflottára tette rá kezét.

1577-1580-ig tartott Föld körüli útja, mellyel a legnagyobbak közé írta be nevét, Magellán és Kolumbusz után talán őt ismerik a legtöbben. Mert Drake nemcsak kalóz, hanem felfedező és kalandor volt egyszemélyben.

Végül ez a nagyszerű ember vérhasban halt meg, és a rettegett admirálist hajós szokás szerint társai a tengerbe temették.

A Golden Hind:

A Santa Maria és a Victory mellett ez a vitorlás talán a legismertebb mindközül. Egyetlen ábrázolás maradt fent róla, de az sem pontos, így számos egyedi rekonstrukció őrzi képét. Egy 1606-os Temze-térképen találták meg az imént említett képet. Ez az alapja számos makettnek is.

Mivel az angol partokat viharos tengerek határolják, a hajóépítők elsődleges célja az ezen viharoknak ellenálló, gyorsjárású vitorlások megépítése volt. Ekkor alakult ki a galeon, a Tudor-korszak impozáns hajótípusa, és a Golden Hinde ezen típus igencsak tetszetős képviselője. Ide tartozik még az Ark Royal és a szintén Drake hajó, a Revenge is. A spanyol Armada ellen felvonuló flottát akkoriban 197 vitorlás alkotta 2000 ágyúval. A Királyi hadiflottába (Royal Navy) azonban csak 34 tartozott, a többi sietve besorozott parti, kereskedelmi és halászhajóból állt.

A galeont erős szélben is könnyen kezelték, köszönhetően annak, hogy csökkentették egyes vitorlák felületét, de ezzel egyidejűleg megnövelték a számukat. Az árboc is hosszabb lett, a vitorlarudak pedig rövidebbek. Ezt ellensúlyozandó pedig mélyebb merüléssel haladtak, és a hajó fenekét hasznos teher híján kövekkel, úgynevezett ballaszttal töltötték meg.

Természetesen az ágyúk sem hiányozhattak, azonban békeidőben leszerelték őket a nagyobb rakomány kedvéért.

Néhány adat a Golden Hind-ről:

Származását tekintve kétféle forrás áll rendelkezésünkre, az egyik szerint Franciaországban épült, onnan vásárolta meg az angliai Hawkins család, másik verzió szerint 1576-ban Plymouth-ban bocsátották először vízre.

Azt talán kevesen tudják, hogy a Pelican nevet kapta először, Drake 1578-ban keresztelte át Aranyszarvasra. Öt egységből álló hajóraj (Pelican, Elisabethan, Marigold, Swan, Benedict) vezérhajójaként indult el híres útjára, és megkerülve a Földet, 1580-ban tért vissza Plymouthba. A rendkívüli jelentőségű út után részt vett még Sir Humphrey Gilbert 1583-as labladori expedíciójában.

1660-ban pusztult el szétkorhadva, mivel a tárolására elrendelt raktárépület soha nem készült el.

Hosszúsága: 21.3m

Szélessége: 5.8m

Merülési mélysége:2.7m

Vízkiszorítása: kb. 150t

Vitorlázata: háromárbocos, elő- és főárbocán keresztvitorlázat, tatárbocán latin-, orrsudarán vakvitorla.

Fegyverzete: 18 db ágyú

Személyzet: 80-85 fő